Igaz, pihenni mentünk, de ha már ott voltunk, a barátlátogatásokon kívül igazi turistásra vettük a figurát és a "kötelezők" nagy részét teljesítettük, lejárva ezzel a lábunkat, de élvezve a sok látnivalót, a sok szépet és mindazt, ami már ismerős, de most kivülálló szemmel nézve mégis más volt :)
Az első vicces szituáció a hotelben történt, mikor bechekkoláskor a recepciós kérdezte, hogy először járunk-e Bécsben :)) Mondtuk neki, hogy hotelben igen :))) Erre kicsit furcsán nézett ránk, de aztán elmeséltük neki a történetet :) A hotel szuper választás volt, csak ajánlani tudom mindenkinek! Gábor múlt héten Hamburgban volt és ennek a hotel-láncnak az egyik hoteljében volt a szállása, nagyon meg volt vele elégedve és mivel nemrég nyílt Bécsben is, gondoltuk, kipróbáljuk.
A legolcsóbb szobát foglaltuk, abból a meggondolásból, hogy úgy is csak aludni járunk oda, de mivel előre fizettünk és a hotel sem volt tele, így egy kis, lichthofra néző szoba helyett kaptunk egy panorámaablakos, Rathausra, Parlamentre és a Múzeumokra néző, lélegzetelállítóan szép kilátásos hatalmas suitet :))) Mivel ez egy designer-hotel, minden apró részletre ügyeltek, legjobban nekem (persze a kilátáson kívül) a falfestések és a régi bőröndökből álló tévéállvány tetszett :)) Az épület maga még nincs teljesen kész, a 6-8 szinten van a hotel és egy bár/lounge, hatalmas tetőterasszal, tavaszra tervezik az átadást, közel 200 szobája, wellness-része is lesz majd.
Bécsi reggeli :)))))
Egy kis bibi volt, hogy a pont felettünk lévő tetőteraszon minden reggel 5.45-kor kezdtek el takarítani és a székeket visszahúzogatni a helyére, de ez csak pont annyira zavart, hogy felébredtem rá, konstatáltam, aztán a másik oldalamra fordultam és aludtam tovább :)))
A napijegyek eléggé megdrágultak, de még így is megéri, ha az ember 3 útnál többet megy egy nap. És mivel elég nagy a város és szuper a tömegközlekedés, ez belefér :)
Nagyon sokat sétáltunk és megállapítottuk, hogy furcsa, de ugyanakkor jó is egy olyan városban turistának lenni, amit az ember ismer, mint a tenyerét :) Előny, mert könnyebb és gyorsabb improvizálni, ha valami nem úgy jön össze, ahogy előre terveztük, nem kell térkép, nem kell kérdezősködni, csak élvezni és magunkba szívni a várost.
Nosztalgiáztunk egy sort a régi lakásaink környékén, ahol szinte semmi nem változott, csak magasabbak lettek a fák és bujább a növényzet. Andalogtunk a Kärtnerstrassen, shoppingoltunk a Mariahilferstrassen, kaffee-kucheneztünk az Aidaban, esténként sétáltunk a belvárosban, még filmforgatást is láttunk és persze nem maradhatott ki Schönbrunn sem, ahol Marcel első két évének szinte minden napján sétáltunk. Ott tényleg minden fűszálhoz, kavicshoz, bokorhoz, szökőkúthoz valami emlék fűződik, olyan volt, mintha pár napja jártunk volna ott utoljára.... Arra viszont már nem tudtam rávenni Gábort, hogy a Gloriette-hez is másszon fel velem, bár az igazat megvallva, tényleg elég meleg volt :))
Mint igazi turisták szerettünk volna egy városnéző busszal körbemenni, nyitott buszok viszont sajnos csak a Ringen járnak, a nagyobb túrákat zárt, emeletes buszokkal lehet megtenni, azért meg nem akartunk külön pénzt kiadni.
Amit nagyon élveztünk, azok a kaják voltak :) Ettünk japán, kínai, ausztrál, olasz, görög és bécsi ételt is :))) Na nem voltunk ennyiféle étteremben, hanem most van a Rathaus előtti téren a talán kevésbé ismert Filmfestival, ezzel együtt pedig a nemzetek konyhája. Azon a helyen, ahol télen, a karácsonyi vásár idején forralt bort, sült gesztenyét és mindenféle karácsonyi
Hogy művelődjünk is, az egyik délelőttöt az Albertina múzeumban töltöttük. Az igazat megvallva, nem a Monet-Picasso állandó kiállítás volt az, ami miatt ezt a múzeumot választottuk, hanem Joel Sternfeld amerikai fotós "Színes fényképészet 1970 óta" című tárlatát szerettük volna megnézni.
Az Albertina Európa egyik legszebb klasszicista palotája. A 21 teljes egészében helyreállított és értékes eredeti bútorokkal berendezett díszterem ragyogóan tükrözi a Habsburg idők lakó- és reprezentációs kultúráját. A legnagyobb Habsburg lakópalota dísztermeit hajdanán Mária Terézia császárnő kedvenc lánya, Mária Krisztina hercegnő, később pedig annak örökbefogadott fia, Károly herceg, a Napóleon elleni asperni csata győztese használta. A ragyogó sárga, zöld és türkiz színekben pompázó, részben eredeti bútorokkal berendezett dísztermek a hajdani lakók korába repítik vissza a látogatókat. Érdemes megcsodálni mind a faragványok teljes aranyozását, amely a speciális "Albertina-Gold" ötvözettel készült, mind pedig a művészien kivitelezett parkettaborítású, rózsa- és ébenfa intarziákkal díszített padlót.
Az Albertina Múzeum a világ legnagyobb és legértékesebb grafikai gyűjteményeinek egyikével rendelkezik, melyben olyan művek kapnak helyet, mint Dürer "Mezei nyúl" grafikája vagy Klimt nőtanulmányai. A gyűjtemént 1776-ban Albert von Sachsen-Teschen herceg, Mária Terézia császárnő egyik veje alapította. Az Albertina grafikai gyűjteménye több mint 60.000 grafikát és akvarellt, valamint a késő gótikától napjainkig kb. 900.000 nyomtatott grafikai munkát ölel át.
Az Albertina együttműködésben az esseni Folkwang Múzeummal Joel Sternfeld (sz.: 1944, New York) amerikai fényképésznek szentel egy kiállítást, mely mintegy 130 munkát mutat be, több, mint három évtized alkotói tevékenységéből. Joel Sternfeld a New Color Photography legfontosabb képviselőihez tartozik, ők fedezték fel az 1970-es években a színt a művészi fényképészetben. A kiállítás összesen tizenegy projektet tár a közönség elé. A hangsúly Sternfeld korai munkásságának 50 darab, eddig publikálatlan fényképe képezi; ez a korszak az 1969-től a késői 1970-es évekig tartó időszakot öleli magában. Sternfeld figyelme újra és újra szülőföldjére, Amerikára irányul, az ország sajátosságaira, az ott élő emberekre és a különleges tájakra. A művész távolságtartó látásmódja az országgal és annak lakóival szemben mély benyomást keltő képeket hoz létre, melyek egy utópia és disztópia közötti Amerikát mutatnak be.
(info: Hetedhétország)
Nagyon tetszett a kiállítás, jó volt elmerülni a fotókban, végigolvasgatni a hozzájuk tartozó leírásokat, akit kicsit is érdekel a fotográfia világa, annak csak ajánlani tudom ezt a kiállítást!!!
A három napba belefért még egy találkozó Juditékkal, ahol megint ledöbbentem, mekkorák és milyen ügyesek már a trikrek (és ismét felemlegettük az első heteket, hónapokat, mikor alig egy kilósak voltak a lányok és tényleg hajszálon múlt csak az életük), meglátogattuk Márti barátnőméket is és Gábornak is sikerült régi kollégákkal-barátokkal találkoznia.
De főleg azt élveztük, hogy kettesben lehettünk pár napot, nem volt, aki stresszeljen minket, csak egymásra tudtunk figyelni. És bevallom őszintén, hogy bár emlegettük Marcelt, hiányzott is néha, de nem annyira, mint ahogy gondoltam :))))) Lehet, hogy már túlságosan ki voltunk éhezve egy ilyen kettesben töltött pár napra és pár óra alvásra :))
És hogy Marcel hogy érezte magát?? Szuperül :))) Élvezte a nagyszülők kényeztetését, azt, hogy körülötte forog minden, hogy neki ugrál mindenki, még skájpolni sem akart velünk :))) Ja és éjszakánkét 9-10 órákat aludt, egyben!!!! (no comment, lehet, hogy mégis csak én csinálok valamit rosszul :))))
De azért rettentő boldog volt, mikor hazaértünk, gyorsan el is csúszott úgy a csúszdán, hogy ráesett a szájára, a régi sebére, jól be is dagadt és véraláfutásos lett szegényemnek, de szerencsére hamar vígasztalódott és örült, hogy megint együtt vagyunk :)))
És hogy milyen volt Bécs??? Akár holnap visszaköltöznék........ azt hiszem, ezzel mindent elmondtam :)))))
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen