Sajtból van a hold...(2010.11.20.)

Kihasználva a lehetőséget, hogy van babysitterünk, gondoltuk, csapunk egy görbe estét és barátainkkal együtt befizettük magunkat a Vielwaldstätter-i tavon Luzernből induló fondue-hajóra :)) Ez egy 3 órás hajókázás, összekötve fondue-vacsorával.

Mióta Marcel megszületett, nem túl sok időt töltöttünk nélküle, kettesben Gvel, hiába, a nagyszülők mindig messze voltak. Így már a készülődés is szokatlan volt, hogy nem arra kellett gondolnom, hogy Marcelnek meglegyen mindene, hanem arra, hogy jó-e a sminkem és milyen ruhát vegyek fel :) A táskám nem csereruhával, kölesgolyókkal, szétnyomott banánnal és kisautókkal volt tele, furcsa is volt, hogy nem húzza le a vállamat :))))

Bernből vonattal mentünk, az kiszámíthatóbb és pontosabb, mint az autó és nem mellékesen így mindenki ihatott, nem volt sofőrre szükség :)
7kor hajóztunk be, előtte még megcsodáltuk a kivilágított Luzernt, nagyon impozáns volt azokkal a hatalmas tóparti luxus-szállodáival és csodásan megvilágított épületeivel.

Egy kétszintes, viszonylag nagy hajóval mentünk, már szépen elő voltak készítve az asztalok, középen a fondue-hely és mivel egész nap erre készítettük a gyomrunkat, elég éhesek voltunk :)

De először csak az italokat hozták, így egy idő után már nem tudtuk, hogy az üres gyomorba töltött ital vagy a hullámzó hajó miatt érezzük furcsán magunkat :)))

Aztán megjött a fondue, hatalmas edényben, igazi le gruyère sajtból, már az illata is mennyei volt :) Rávetettük magunkat, hát ennyire finom fondue-t még életünkben nem ettünk :) Ahogy fogyott a tálból a sajt, úgy lettünk mi is egyre lassabbak, azért nagyon tud telíteni ez a tömény sajt..

Néha kimentünk, körbe lehetett sétálni a hajón (kellett is egy kis mozgás annyi evés után;), csodaszép csillagos este volt, a telihold megvilágította a tó partján magasodó-feketedő hegyek csúcsán a havat, a tóparti települések fényei mint sok sok szentjánosbogár, közben lágyan hullámzott a víz és harapni lehetett a levegőt :)

Az első adag fondue végén már szinte jól laktunk, de a felszolgáló néni (aki szintén megkérdezte, hogy milyen nyelven is beszélünk, mert eddig ilyet még nem hallott..) hozta is a következőt :) Na akkor kicsit elkerekedett a szemünk és nem gondoltuk, hogy fér még belénk valami is... De a 3 óra hosszú idő, így mire visszaértünk a kikötőbe, majdnem elfogyott a második adag is :))) Igaz, addigra már csak püfögni tudtunk, annyira tele voltunk :) Hiába, nem lehetett abbahagyni, úgy etette magát, annyira finom volt.

A vonatig még elgurultunk valahogy, aztán a visszafelé út is nagyon jó hangulatban telt, bár a hasunk nyomorultjai voltunk és csak úgy áradt belőlünk a pia sajt-szag :D:D:D:D

Éjfélre értünk haza, nagyon szuper este volt, minden passzolt, a társaság, a helyszín és a kaja is. De azért most legalább egy évig nem kívánok olvasztott sajtnak még csak a szagára sem nézni :))))))) Mert éjjel és ma reggel igencsak úgy éreztük magunkat, mint ahogy a Piroska és a farkasban a kősziklákkal telepakolt gyomrú farkas érezhette magát :)))

Ja, Marcel nagyon jól megvolt itthon anyukámékkal, este 8kor (!!!!!!!) már aludt, egészen reggel 7ig, ilyet nem is tudom, mikor produkált utoljára... Úgy látszik, tényleg csak minket tüntet ki a nemalvásával....

Sajnos viszont ma vége lett a jólétnek, hazarepültek anyukámék, most számolhatjuk a napokat karácsonyig....