Ami hiányzott (2012.02.04.)

Nagyon jól éreztem magam otthon, szuper volt az 5 hét, tele programokkal, barátokkal, nagyszülőkkel, igazából csak egy dolog volt, ami az itteni barátokon kivül már egy kicsit hiányzott Svájcból: ez pedig nem más, mint a hegyek :)))
És habár nem vagyok egy nagy tél-rajongó, nem szeretek fázni, nem szeretem a hideget, de a havas-napos-téli táj mindig lenyűgöz és mostanra nagyjából tudom, hogyan kell felöltöznöm ahhoz, hogy élvezni is tudjam a téli túrázásokat, kirándulásokat (és hogyan kell Marcelt felöltöztetnem, hogy ő is konfortosan érezze magát és ne akarjon 2 perc után visszaszállni az autóba :)

Mióta visszajöttünk, hegyeket nem láttam, végig felhős-párás volt az idő, mellé a nagy hideg, de ma már nem bírtam és a fiúk nem túl nagy lelkesedése ellenére délutáni programnak beterveztem egy grindelwaldi mini-kirándulást :) Gábor morgott egy kicsit, hogy nem túl rentábilis másfél órát készülődni és két órát autózni azért, hogy kint legyünk 20 percet, mert hogy többet úgy sem bírunk a nagy hidegben. Marcel pedig inkább itthon vonatozott volna és kapásból kijelentette, hogy ő -9 fokban nem jön sehova (pedig akkor még nem is tudta, hogy ahova megyünk, ott -14 fok van :D:D:D

Grindelwaldban ragyogóan sütött a nap és látszott, hogy az elmúlt hetekben rengeteg hó esett. A falu végén tettük le az autót, mondjuk nem volt egyszerű Marcelt teljes "harci díszbe" (azaz síruhába) öltöztetni az autóban, hogy közben én se fagyjak szét és ne is izzadjak le, de sikerült :)

Elindultunk a téli túraúton fölfelé, pár percig még fázott a kezem, de aztán a hegymenettől jól kimelegedtünk, és onnantól kezdve nem volt gond (kesztyű nélkül fotóztam(!!!) és nem fagyott le a kezem!) És bár a hőmérő tényleg csak -14 fokot mutatott, de mivel nem fújt a szél és ragyogóan sütött a nap, nem lehetett érezni a nagy hideget, sokkal rosszabbra számítottunk.
Marcel pár perc után belelendült, aranyosan bandukolt a hóban, síneket húzott, havat túrt, nagyon tetszett neki :)
A látványtól és attól, hogy tényleg nem volt farkasordító hideg, Gábor is megbékélt, így szuper hangulatban, csodáltos, téli mesevilágban sétáltunk egy órát :) Marcel még ment volna, de azért úgy gondoltuk, hogy ennyi elsőre elég lesz :)

Elég volt ahhoz, hogy lássuk, nem kell megijedni a hőmérőtől, ha jól fel van öltözve az ember, akkor bizony élmény is lehet egy ilyen téli kirándulás. És az is biztos, hogy ha holnap is marad a napos idő, akkor megyünk megint :))))

És akkor jöjjenek az elmaradhatatlan fotók :))))