Heimwehfluh Interlaken kis házi hegye, ahova 1906 óta sikló vezet fel. A sikló nagyrészt eredeti állapotban van, nyitott, függönyös, kicsit kopottas favagonok, nyikorgó kötelek, régi kiírások a falakon, tényleg mintha egy másik korba csöppentünk volna :)
Fent található egy panorámaétterem, egy kilátótorony (tiszta időben bizonyára csodás a kilátás, hisz látszik a Thuner- és a Brinezersee, Interlaken és a Jungfrauregion hegyei is) egy modellvasút-múzeum és egy játszótér.
Elsőként a modellvasúthoz mentünk, amit egy kb. 100 m2-es teremben építettek meg, a mostani idők egyik legnagyobb és technikailag legmodernebb modelljéről van szó. És bár kicsit sokalltam a 9 frankot egy tíz perces "előadásért", meg kell hagyni, hogy nagyon profin csinálták meg az egészet, szuper díszletekkel, hang- és fényeffektekkel, nappal és éjszaka váltakozásával és persze rengeteg vonattal. Marcelnek nagyon tetszett, teljesen el volt varázsolva, ha rajta múlna, még mindig ott állnánk és néznénk, ahogy mennek körbe-körbe a vonatok :)))
(élvezte a drágám :)))
A játszótér nem egy hatalmas szám, de ezt itt Svájcban már megszoktuk :)) Voltak viszont kis elektromos autók, amilyeneket eddig csak Bernben a Gurtenen láttunk, most már jól tudja nyomni Marcel a pedált és kormányoz is, bár körönként kb. háromszor ütközött össze a szembejövő autókkal :)))
A nagy "szenzáció" pedig a bobpálya, ami a hegytetőről megy le a kisvasút alsó megállójáig. Ez másfajta, mint amikkel eddig Pfingsteggen és Kanderstegnél mentünk, itt nem egy teknő van, amiben mennek a bobok, hanem egy sín és annak a tetején száguldanak lefelé. Kicsit félelmetesebb, jó meredek szakaszok és hatalmas kanyarok vannak benne, de mivel be voltunk kötve, így nem veszélyes. Marcel persze ezt is élvezte, én azért szívesen kipróbálnám egyszer egyedül is :)))
Összességében jó kis délután volt sok élménnyel, Marcel alig tudta, hol kezdje a mesélést, mikor Gábor hazajött :)))
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen