"Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
/Hioszi Tatiosz/

Montag, 11. Februar 2013

3 nap Németország (2011.01.30.)

Mivel Gábornak a héten a cége székhelyén, a Bodeni-tónál volt egy két napos trainingje, úgy döntöttünk, hogy mi is elmegyünk vele, januárban úgy is sokat voltunk külön egymástól.

Konstanzban foglaltunk hotelt, nagyon családias volt, nagy szobával, közel a tóhoz. Kedd este mikor odaértünk, olasz büfés vacsi volt, a pincérnő azzal fogadott minket, hogy annyit ehetünk, amennyit csak akarunk és annyit fizetünk, amennyit akarunk..... a mondat első részével tisztában voltunk, hiszen a büfés rendszernek az a lényege, hogy annyit eszünk, amennyi jól esik, na de a második fele... hogy mi döntsük el, mennyit fizetünk???? Elég furcsán nézhettünk a pincérnőre, ő csak mosolygott, hogy igen, náluk ez a rendszer, hogy mindenki maga dönti el, mennyit ért neki a vacsora :))) (az italoknak azért volt "rendes" áruk). Utána pont arról beszéltünk Gáborral, hogy ez a rendszer nem mindenhol működne, nem biztos, hogy mindenhol nyereséges lenne...

Marcelnek a hotelben leginkább az tetszett, hogy egy szobában aludtunk, sőt összetoltuk az ágyakat, így azért jobban aludt, bár 10 előtt nem csukta be a szemét...(egyébként alvása sajnos megint kritikán aluli :((


Még itthon kinéztem az interneten, hogy van Konstanzban egy Sea Life Center, mindenféle halakkal, tengeri herkenytűkkel és új attrakcióként pingvinekkel. Szerdán ezt céloztuk meg Marcellel. A belépő nem volt olcsó és mint utólag kiderült, nem is annyira érte meg az árát, nagyobbra, jobbra számítottam. Az eleje itt is barlangszerű volt, sötét, sejtelmes fényekkel és zenével, akárcsak a csokigyárban, ez elvette Marcel kedvét rendesen, húzott csak kifelé..
Azért néha sikerült megállni vele a medencéknél, volt hal-simogató, hatalmas víz alatti alagút, felettünk cápák, teknősök, rákok, csikó- és mindenféle színes halak úszkáltak, de igazából csak a pingvines rész tetszett neki (ami kb. negyed akkora, mint a schönbrunni állatkert pingvin-háza....).


Viszont a végén volt egy nagy játszóház, ott aztán kitombolta magát rendesen, kis ebédszünettel több, mint 3 órát ugrált, mászott, csúszott, golyózott, legózott, úgyhogy legalább emiatt érdemes volt elmenni :)))




Csütörtökön szerettem volna egy kicsit vásárolgatni, egyrészt mert Németországban minden olcsóbb, mint Svájcban, másrészt hatalmas télvégi leárazások voltak, de Marcel tipikus pasi módjára bojkottálta a napomat, egyetlen boltba nem tudtam bemenni, így csak sétáltunk Konstanz belvárosában. Nagyon hangulatos a belváros, fachwerks stílusban épült régi házakkal, szívesen elnézelődtem volna, de Marcel csak hisztizett, hogy vegyem fel, hangos volt tőle a sétálóutca... örültem, hogy senki nem ismer és senki nem érti, amit mondok neki, erre két fiatal csaj megáll mellettünk és azt kérdezik: "Miért sír ennyire ez a kisfiú?" - persze magyarul :))))
Szerencsére aznap Gábornak hamar befejeződött a munkája :D:D:D:D

Pénteken aztán kompra szálltunk (2009 novemberében már mentünk ezzel, mikor legeslegelőször jártunk Gábor cégénél, amikor szinte még tervben sem volt meg, hogy Svájcba fogunk költözni...), aztán belevetettük magunkat a Bodensee északi partján lévő Überlingen termálvizébe.

Ez persze már Marcelnek is nagyob bejött :))) Egész nap ki sem tudtuk szedni a vízből, volt meleg termálvizes medence, jakuzzik, gyerekmedence, sportmedence, nagy csúszdák, és egy kinti rész, ami nekem a legjobban tetszett. Szuper volt kiúszni, mintha egyenesen a Bodenseebe úsztam volna, a viz 33 fokos volt, csak úgy gőzölgött a nulla fokos kinti levegőben, jó volt egy kicsit relaxálni.







Gyorsan eltelt ez a három nap, jól éreztük magunkat, én különösen azért, mert értettem mindent, amit nekem mondtak :))) Valahogy Németország még mindig közelebb áll hozzám, mint Svájc...(hogy Bécsről ne is beszéljünk...)

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen