"Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
/Hioszi Tatiosz/

Montag, 11. Februar 2013

Nem lehet megunni (2010.09.13.)

A 7végénk (beleértve a mai napot is) már megint elég mozgalmasra sikeredett :) Hiába, nem tudunk megülni itthon, főleg akkor, ha ragyogóan süt a nap és hát annyi látni-megmászni-kirándulnivaló van itt a környéken, hogy kár lenne nem kihasználni a jó időt.

Szombaton a családi kupaktanács (beleértve Marcelt is, aki imádja a térképeket nézegetni:) úgy döntött, hogy a közeli Niederhorn csúcsra megyünk kirándulni. Elég későn, 11kor indultunk, remélve, hogy Marcel alszik legalább egy fél órat az autóban, persze nem így történt..
A Thunersee-t megkerülve, Interlakenen keresztül jutottunk el Beatenbucht-ig, ahonnan a kisvonat indult fel a hegyre.
Félúton aztán felvonóba szálltunk át, nagyon érdekes volt, három volt mindig összekötve, ilyet még nem is láttunk. Ahogy mentünk fölfelé, már látszott, hogy jól döntöttünk :)

1950 méterre megy fel a felvonó és mivel csodaszép tiszta idő, ragyogó napsütés és kék ég fogadott bennünket, a látvány lenyűgöző volt.
Lábunk alatt a Thunersee vize türkíz színben pompázott, csak úgy csillogtak rajta a napsugarak, a partján elszórva a kis faluk, városok, Interlaken, Thun házai, mint apró gombák a réten, velünk szemben pedig a négyezer méter magas Mönch-Eiger-Jungfrau hegycsúcs-hármas és további kisebb-nagyobb hegyek hófödte csúcsai tündököltek a napsütésben. Giccses így leírva? Az is volt, de nem tudtunk betelni a látvánnyal :)

A csúcsra betonozott(!) út vezet, így akár babakocsival vagy tolószékkel is fel lehet menni.
Mi aztán továbbmentünk a hegygerincen, nagyon jó túraútvonalakat találtunk, olyat, amit Marcel is nagyon jól bírt. És mivel annyi nézni-látnivaló volt, el is felejtette, hogy mennyire fáradt és hogy kimaradt a délutáni alvása :)

Nagyon sok siklóernyőst láttunk, a hegytetőről indultak, eddig mindig csak az "érkezési oldalon" voltunk, ahol leszálltak, de most lenyűgöző volt látni ilyen közelről, ahogy elindulnak lefelé. Persze a kulissza is adott volt hozzá:) Én nagy kedvet kaptam, hogy kipróbáljam, akár azonnal indultam volna:) (G azért nem volt annyira lelkes az ötlettől :)

Mindenesetre szuper nap volt, biztos nem most voltunk ott utoljára! Marcel az autóban 23tized másodperc alatt elaludt, jót tesz neki a hegyi levegő :) (ja egyébként egy hete szuperül alszik éjszaka is :) koppkoppkopp:))

És akkor az elmaradhatatlan fotók :))) (többi a szokásos helyen:)






Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen