Berntől alig több, mint egy órányira található, de már maga az út is élmény volt, a Thuner- és Brienzersee mellett, nagy hegyek között, csodaszép vidékeket láttunk.
A szurdok közel másfél kilóméter hosszúságú, az Aare vize 4-5 méter széles (de a legszűkebb részén alig egy méter!) és 100-180 méteres függőleges sziklafalak között rohan.
A sziklafalakra erősített keskeny pallókon és kis alagutakon keresztül haladtunk végig a folyó mentén.
40 percet írt az utikönyv, nekünk másfél óra kellett oda és vissza is, mert rengeteget fotóztunk közben és egyfolytában csak ámultunk-bámultunk, hogy mire nem képes a természet! Nagyon lenyűgöző volt látni, ahogy ez a viszonylag kis folyó hogy vájta ki magának az utat ezekben a hatalmas sziklában.
Marcel szinte végiggyalogolta az egészet (babakocsival csak a szurdok feléig lehet menni, de mi szerettük volna bejárni az egészet, így a kocsi az autóban maradt), bár őszintén szólva néha jobban örültünk volna neki, ha megmarad a nyakunkban/ölünkben... ugyanis a pallók keskenyek voltak és vizesek-csúszósak, a korlát nem túl biztonságos, Marcel viszont rohangált fel-alá, így sokszor attól rettegtünk, hogy beleesik a folyóba..
Megint egy nagyon nagy élménnyel gazdagodtunk és csodaszép helyen jártunk, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nem annyira kisgyerekes program volt, annak ellenére, hogy Marcel nagyon élvezte :)
Ízelítőül pár kép, a többit a szokásos helyre, a fotóalbumba tettem :)
A hétvégébe belefért még egy toblerone-csokifesztivál Bernben (bár a fő műsorokról, mint egy 102 kg-os toblerone csoki bemutatása és megevése lemaradtunk, de azért így is kóstolgattunk eleget) és egy séta a maci-parkban (ahol Marcelt kevésbé a macik érdekelték, mint az, hogyan tudna belemenni az Aare folyóba...:)
Szóval mozgalmas hétvégénk volt megint, G azt mondta, hogy fáradtabb, mint péntek este, de legalább nem unatkoztunk :D:D:D
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen