A jövő síbajnoka (2012.03.02.)

Lassan de biztosan vége van a télnek, így itt volt az ideje, hogy Marcel kipróbálja a síelést :))) Mikor unokahúgomékkal voltunk Wengenben, már akkor kacérkodott vele, ráállt a sífelvonóra és nézte a többi kisgyereket, ahogy bukdácsoltak a hóban :)

Tegnap aztán fogtuk magunkat, kihasználva a jó időt (hogy szép osztrákosan mondjam, "kaiserwetter" volt, ragyogó napsütés, kék ég, meleg :) és reggel elindultunk Wengenbe. Azt gondoltam, hogy először elég lesz, ha csak kölcsönzünk sílécet és a hozzávalókat, aztán csúszkál Marcel egy kicsit a gyerekpályán, nem fizetek be kapásból 150 frankot egy óra tanításért, csak legyen meg a feeling, lássuk, hogy reagál arra, ha csúszik a lába alatt a talaj :))) Aztán ha nincs ellenállás és tetszik neki, akkor jöhet a tanulás :)

Wengenben pont a gyereksípálya mellett is van egy kölcsönző, azt vettük célba. Szerencsére nem voltak sokan, így hamarosan Marcel már a passzoló piros síbakancsban és bukósisakban várta, hogy rákerüljön a léc a lábára :)

Aztán indult a móka :)))) Már ha azt annak lehet nevezni, hogy húzom-vonszolom magam után a gyereket, akinek mindig szétcsúszik a lába és elakad a kásás hóban, közben csuromvizesre izzadva magamat a sídzsekimben, mivel úgy tűzött a nap, hogy simán lehetett volna fürdőruhában is síelni :))))

Marcelt leginkább két dolog zavarta: az egyik a sícipő , mert hát ugye az sokkal merevebb, mint a normál cipők és nagyon nehezen tudott benne mozogni, szorította a lábát, a másik pedig a nagy meleg volt, szegény, rajta is csorgott a víz, pedig csak egy vékony poló volt a síruhája alatt, de így is izzadt. A sífelvonó nagyon tetszett neki, jó párszor felment rajta egyedül, ügyesen, aztán a lefelé csúszkálással már voltak gondok, vagy keresztbe tette a léceket vagy spárgázott velük, de volt olyan is, hogy szépen csúszott :) Kb. egy órát bírtuk a kiképzést, akkorra én leizzadtam legalább 10 kilót és Marcel lábát is nyomta már a sícipő. Elsőre elég is volt ennyi, összességében jó volt, nem volt benne (túl nagy:) ellenállás, de az biztos, hogy ha idén már nem is, de jövőre beiratjuk a sísikolába, magunkkal egyetemben :))) Este persze nagy büszkén mesélte Gábornak az élményeit :))) Hogy aztán lesz-e belőle síbajnok vagy sem, majd eldől, azért kezdetnek nem volt rossz :)))

"Jutalomként" (mert mind a ketten megérdemeltük :D:D:D:D, felmentünk egyik kedvenc hegyünkre, a Männlichenre felvonóval. Ott fent még csodálatosabb idő, álomszép hegyek, millió napozó sielő, tényleg nem tudtunk betelni a látvánnyal :) Marcel is nagyon jól érezte magát, olyan jó érzés, hogy már ilyen egész napos programokat, kirándulásokat is simán be lehet vele vállalni, nem nyüszög, nem nyavalyog, hanem élvezi a helyet, a havat, a túrákat :)

Kicsit leégve és hulla fáradtan értünk haza, de ismét sok élménnyel gazdagodva :)) Tudom, már mindenki a tavaszt várja, ahogy én is, de 1-2 téliesebb beszámolóm lesz még ;))) De ígérem, utána hagyom a havat és jöhetnek a virágos mezők :))) És lassan készülhet az útikönyv is :)))) Nem beszélve a fotókönyvekről :D:D:D