Légvonalban alig 150 km-re van a Luganersee Thuntól, viszont közben vannak a nagy hegyek, így 4 óra volt az út. Mehettünk volna alagutakon keresztül is, de inkább a hágókat választottuk. Egyrészt nosztalgiából, 1997ben már jártunk a Furkapass-on és szerettük volna megint látni, másrészt sokkal szebb és érdekesebb az út a hegyeken keresztül :)
Három hágóra kapaszkodtunk fel, a Grimselpass (2.165m), a Furkapass (2.436m) és végül a Gotthardpass (2.106m) csúcsain hógolyóztunk és dideregtünk, hisz elég nyáriasan voltunk felöltöztve. Ahogy egymás után vettük a hajtűkanyarokat és egyre többet láttunk a tájból, ami egyre inkább holdbéli lett, egyre csak az a mondás járt a fejemben, hogy itt tényleg "nem a cél, hanem az út maga a legfontosabb"! Motorosok, kerékpárosok körében is nagyon kedvelt ez az útszakasz, bár elég meggyötört arcokat is láttunk :)
A különbség hatalmas! Nem csak amiatt, hogy ott olasz a hivatalos nyelv és minden olaszul van kiírva, de teljesen más a mentalitás, az emberek, más a faluk, városok látképe, más az építési stílus, mások az étkezési szokások, más a hangulat. Mediterrán, forróvérű, közvetlen, mosolygós, olaszos, ami igencsak messze áll egy Bern kantoni mentalitástól. Mindehhez hozzájött a 30 fokos meleg, égető napsütés, pálmafák és máris úgy éreztük magunkat, mintha nyaralni jöttünk volna :))))
A hotelünk a tóparton volt, Melide nevü faluban, azért ezt választottuk, mert a swiss miniatur-be mindenképp szerettünk volna elmenni és ez három percre volt tőle. Tóra néző szobát kaptunk, csodás kilátással, hegyekkel, a lábunk alatt pedig hullámzott a víz :) Egy kis felfedező kör és jó sok izzadás után Marcelt már nem lehetett visszatartani a víztől, így Gáborral belemerészkedtek :)) volt a hotelnek egy kicsi medencéje is, bár hidegebb volt a vize, mint a tóé (ami kb. 19-20 fokos lehetett), de azt is ki kellett próbálni. Úgyhogy pár órával a hógolyózás után a fiúk fürdőgatyában pancsoltak a vízben :)
Este Luganoba mentünk, belekeveredtünk a pénteki csúcsforgalomba és elég sokat keveregtünk, amig végre találtunk egy parkolóházat. Hát igen, ez is hozzátartozik a déli mentalitáshoz, hogy hiába Svájc, itt nem veszik annyira pontosan a jelzőtáblákkal, jelzésekkel, forgalommal, így kicsit kaotikus volt az egész :) Elég messze tudtunk megállni, szerencsére volt nálunk babakocsi, mert addigra Marcel már eléggé lejárt... régebben, ha Olaszországban nyaraltunk, soha nem értettem, miért kell 4-5-6 éves gyerekeknek is babakocsi, aztán rájöttünk, hogyigy alkalmazkodnak a gyerekek a szülők életritmusához, hisz este 8 előtt nem nagyon indulnak vacsorázni, és hogy a szülők tudjanak nyugiban enni és beszélgetni, a gyerekek meg szépen bóbiskolnak a babakocsiban :) Marcel mondjuk nem aludt el, de annyit már biztos nem tudott volna gyalogolni.Lugano Svájc 8. legnagyobb városa, viszont Zürich és Genf után a harmadik legfontosabb pénzügyi központja, ami a gazdag Lombardia és Milánó közelségének köszönhető. Az látszik is, hogy mindenhol és mindenre van pénz, elég volt csak végigsétálni a főutcán, megnézegetni a boltok kirakatát és felhozatalát és nem utolsó sorban az utcán közlekedő autókat...
Nagyon szép tóparti sétánya van, rengeteg régi villa, "palazzo", sok szép tér, szökőkutak, nagyon hangulatos város. Egy pizzeriában vacsiztunk, Marcel akkor már elég fáradt volt, pedig a pincérek mindent megtettek, hogy szórakoztassák :))
Este még kiültünk egy kicsit a teraszra, néztük a vízben tükröződő fényeket, hallgattuk a tó hullámzását, tiszta nyári idill volt :))
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen