"Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
/Hioszi Tatiosz/

Mittwoch, 13. Februar 2013

Első felvonózás (2011.10.11.)

Mivel Gábor mamája még soha nem ment felvonóval, de szerette volna kipróbálni, így pont ma egy hete (akkor még nyár volt :) elindultunk Adelbodenbe, ahol több rövidebb felvonó is van. A Tschentenalp volt a cél, ott még mi sem voltunk, nem is hosszú az út és túl magasra sem megy a felvonó (azért ez is szempont volt, még nekünk is kell egy kis átállás a magaslati levegőre és nem akartuk, hogy maminak valami baja legyen :).

Frutigen és Adelboden között csodaszép völgyön keresztül vezet a kanyargós út és itt van Európa egyik leghosszabb függőhídja is. Gáborral jártunk már párszor ezen az úton, de ő soha nem állt meg, a tériszonya miatt már izzadt a tenyere a gondolattól, hogy át kellene menni a hídon :)
Most viszont én voltam a "kapitány", úgyhogy eldöntöttem, hogy megnézzük közelebbről is ezt a hidat :) Nekem nincs tériszonyom, de mikor ott álltam a 153 méter hosszú híd elején és lenéztem 40 méter mélyre, hááááát hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmi félelemérzet nem volt bennem :)))) Nem úgy Marcelben, ő nekiindult és szaladgált fel-alá, én meg majdnem szívbajt kaptam.... A feléig mentünk el, de akkor olyan sokan jöttek szembe, hogy egyre jobban inogott-himbálódzott a híd és akkor biztony feltettem magamnak a kérdést, hogy normális vagyok-e, hogy a nagymamát és a 3 éves gyereket ilyen helyre hozom.....ők jól érezték magukat, én viszont úgy gondoltam, hogy inkább forduljunk vissza :) Azért élmény volt így is, de azt hiszem, hogy a Gelmersee-nél, 70 méter magasban lévő függőhidat, ami eddig szerepelt a megnéznivalók listáján, kihagyom :)


Adelbodenből egy hármas felvonó visz fel a Tschentelalpra, közel 2000 méter magasra. Fent csodaszép kilátás fogadott minket, különösen maminak volt nagy élmény, hogy ilyen helyen járhat :) Marcel rögtön megrohamozta a játszóteret, a csúszdákat, mi pedig kint üldögéltünk a hütte teraszán és süttettük a hasunkat a nappal :) Sok túristaútvonal is indul innen, télen pedig egy nagy síterep az egész :)





A végén sétáltunk egy kicsit a faluban is, annyira hangulatos, ide tényleg szívesen jövök vissza, akár egy délutánra is. Maminak is nagyon tetszett és persze örültem, hogy eljutottunk vele ilyen helyekre, csak azt sajnáltam, hogy anyukáméknak ez kimaradt, pedig mennyi tervünk volt.... na de majd legközelebb velük is bebarangoljuk a szép vidékeket :)))


Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen